Muszáj elmondanom

Na onnan kezdem, hogy mivel pont abban a korban vagyok (16) hogy mindent túl reagálok. Állitólag hisztizek meg besértődök. Szeretném veletek megosztani, hogy az én részemről nem így van. A szüleim elváltak. Az igazi apukámat majdnem 10 éve nem láttam. Anyukámnak van egy barátja vagyis most már férje mert nem rég volt az esküvő. Jól kijövök vele szeretem is mert nagyon jo fej.
3-an vagyunk testvérek. Van egy húgom meg egy bátyjám. Ahogy mondani szoktak a ,,középső" gyerek vagyok. Nos mivel a bátyjám egyedüli fiú hármunk közül es ő anya kis kedvence ő azt csinálhat amit akar. Ahogy a húgom is. Persze mindig engem oltanak le azért amit el se kivettem. Persze ez mindig így ment.
Sajnos még nem vagyok abban a korban, hogy saját döntéseim legyenek pl. elköltözni itthonról.
Már csak 1,5 év és elmehetek innen és úgy élem az életemet, ahogy akarom.


Ha van tesótok nálatok is szokott ilyen lenni?